A cserépkályha üzemeltetése

A tűztérbe betesszük a papírt, rá gúlaalakban a gyújtóst (ha gyújtóskockát használunk, akkor közé dugjuk), majd köré a hasábfákat és begyújtunk.

Az ajtón lévő huzatszabályzókat teljesen ki kell nyitni, ha van, akkor a hamuajtót is. Ha a gyújtós lángra kapott, a tűztér ajtó becsukható (az erős tűz kialakulásáig esetleg keskeny rés hagyható). A tökéletes égéshez ugyanis elegendő levegőt kell a tűztérbe juttatni (nem jó, ha csak pislákol a tűz, éppen hogy csak ég a fa).

A berakott fának 1-1,5 óra alatt intenzíven el kell égnie. Ezt követően a kályhaajtót, hamuajtót légmentesen bezárjuk, a levegőszabályzó nyílásokat teljesen elzárjuk, így a kémény felé szinte megszűnik a hőáramlás. Ezután órákon át sugározza a meleget a szobába a fokozatosan átforrósodó, nagytömegű kályhánk, melynek hőleadását a tűztérben tartósan megmaradó parázs belülről folyamatosan segíti.

Fontos! A kályhaajtót bezárni csak akkor szabad, ha a fa lánggal már sehol sem ég, kizárólag kékes izzással körülvett parázs van a tűztérben. Kályhánk az ajtó bezárása után kezd el igazán ,,dolgozni".

Egyszerre (tűztér és kályhanagyságtól függően) 5-10 kg tűzifát égetünk el a kályha felfűtéséhez (fabrikett esetén ez kb. a fele!).

Minden cserépkályha csak egy bizonyos hőmennyiséget képes magába szívni, eltárolni, majd a környezetébe kisugározni. Hiába tüzelünk el kályhánkban akár óránként újabb és újabb adag tűzifát, nem fog jobban fűteni!

Cím: Győr, Kölcsey u. 14.
E-mail: kissg.gyor@gmail.com;
Mobil: +36 30 / 2 141 815

Bemutatkozás

A kályhás

2013. január 07. 10:21

 

Az ember olcsó és barátságos melegségre vágyik, így egyre többen rakatnak maguknak kályhát, kandallót, tűzhelyet. Kiss Géza közel két évtizedes újságírói múlttal a háta mögött állt be a győri kályhások sorába. Azt mondja, nem bánta meg.

Kiss Géza nevével sűrűn találkozhattak egykoron a Magyar Nemzet olvasói, a Győri Rádió hallgatói és a régi városi televízió nézői. Profi volt, a média minden műfaját, ágát-bogát bejárva döntött úgy, veszi a kalapját, s egy másik tanult mesterségében próbál szerencsét, keres nyugalmat. A kályhák gyerekkora óta érdekelték, de az iparűzéshez szükséges papírokat már felnőtt fejjel szerezte be. Mestere az a Balaton-felvidéki Monostori Péter lett, akit egyedi, csodálatos munkái országszerte híressé tettek.

 Jól indult a kétkezi vállalkozás, az újdonsült kályhás az első fűtési alkalmatosságot egy barátja nyaralójában építhette meg, meisseni csempéből. Azt mondja, azóta is csak a megrendelőre figyel, hosszas beszélgetés és alapos tervezés után mindig az igényhez leginkább igazodó cserépkályhát, téglakályhát, kandallót, kemencét vagy éppen tűzhelyet alkotja meg. Kedvencét, a cserépkályhát annak ajánlja, akinek van ideje, kedve gondoskodni a tűzről. A kandalló azoknak való, akik későn hazatérve mihamarabb szeretnének meleget, családias hangulatot varázsolni otthonukba.

Kiss Géza szerint a kályhadivat gyorsan változik, napjainkban az úgynevezett középpárkányos modell a kedvelt, világos, bézs vagy fehér színű csempékkel. Újabban a modern, minimál stílusú otthonokban is feltűnik a kályha, itt a nagy táblás, sima felületű csempék használatára beszéli rá a tulajdonosokat a mester. Azt mondja, ezek is szépek, de amire eddig a legbüszkébb, az a Mayer István kővágóörsi kályhacsempéiből készült darab.

 A párkánnyal, pártasorral épített polgári kályha egy tárnokréti panzió különlegessége. Ma már alig épül új ház kandalló vagy cserépkályha nélkül, s a régi otthonok tulajdonosai közül is egyre többen rakatnak pótlólag pénztárcát kímélő, hagyományos fűtőberendezést. Azt persze nem árt tudni, hogy ezeket időközönként gondozni szétszedni és újrarakni kell, mert a samott szétég, a téglák mállani kezdenek. A megrendelőt és a mestert egy életre összeköti a termék, a jól működő tűzhely.

 Kiss Géza, mint minden vérbeli szakember, vadászik a régen elbontott, fészerben, pincében, padláson felejtett csempékre, amelyekből újra felépíthető, rekonstruálható a múlt egy-egy gyönyörű darabja. Maga a kályharakás az előkészület, a tervezés után egy hét kőkemény, kétkezi munka. A mesterember a művet befejezve mindig engedélyez magának némi pihenőt. Ilyenkor ír. Úgy véli, szerencséje van, mert a harmóniát, az egyensúlyt, a minőséget keresi mind a két énje.

 

Földvári Gabriella