A jó tüzifa

A jó tűzifa száraz, mintegy 20 százalék nedvességtartalmú és keményfa (tölgy, gyertyán, bükk, akác, vagy kőris). A keményfák lassabban, nyugodt lánggal égnek, fűtőértékük magasabb, mint a puhafáké. Természetesen más tűzifa is megfelel a célnak, de a keményfa fűtőértéke nagyobb, nem lobban el hirtelen.

Ha nem "lábon száradt" fához jutunk, aminél a fa felélte saját nedvességtartalmát, a szárításhoz idő kell. A frissen kivágott fák nedvtartalma 60-70 százalékos is lehet. Ha ilyen fával fűtünk, égés közben a füstben nagy a keletkező gőz aránya. Az égés tökéletlen lesz, a füst nehezebb, a részecskéi lerakódnak a járatokban, az ajtó üvegére. Az így működtetett kályha sűrűbb tisztítást igényel. A fűtés hatásfoka jelentősen romlik, akár 30-40 százalékos eredményességromlást is mutathat.

Az ideális víztartalom mintegy kétévnyi szárítás után érhető el. A cserépkályhát, kandallót használók jelentős részének azonban nincs módja, helye sem arra, hogy ilyen hosszan tárolja a fát. Márpedig a fa víztartalma a legmeghatározóbb tüzeléstechnikai jellemző, sokkal jelentősebb, mint a gyantatartalom.

A kereskedőtől vásárolt tűzifa nemrég még élt. Hiába téli vágású, kiszáradni nem volt ideje. Célszerű mielőbb megvenni a következő télre szükséges fát, és ha nem konyhakészen vesszük, akkor fel is kell darabolni azt. A darabolt fa ugyanis – ha jól szellőző, széljárta, fedett helyen tároljuk – a fűtési szezon kezdetére, egy nyár alatt is, nagyjából kiszárad.

Tökéletesen megfelelnek a tároláshoz a féltetők, amelyek az esőtől védik a fát, de körben levegőztetik is azt. Falmellé rakásnál el kell hagyni legalább 5cm-t, így biztosítva a levegő szabad áramlását. Pincében csak száraz fát szabad tárolni, mert a frissen vágott fa a nedves környezetben nem szárad, csak befülled.

A fa vásárlásakor érdemesebb köbméterben gondolkodni, mert az jobban ellenőrizhető, ráadásul a súlyra vásárolt tűzifánál meg kell vennünk azt a vízmennyiséget is, amit majd ki kell szárítanunk a felhasználás előtt.

Cím: Győr, Kölcsey u. 14.
E-mail: kissg.gyor@gmail.com;
Mobil: +36 30 / 2 141 815

Bemutatkozás

A kályhás

2013. január 07. 10:21

 

Az ember olcsó és barátságos melegségre vágyik, így egyre többen rakatnak maguknak kályhát, kandallót, tűzhelyet. Kiss Géza közel két évtizedes újságírói múlttal a háta mögött állt be a győri kályhások sorába. Azt mondja, nem bánta meg.

Kiss Géza nevével sűrűn találkozhattak egykoron a Magyar Nemzet olvasói, a Győri Rádió hallgatói és a régi városi televízió nézői. Profi volt, a média minden műfaját, ágát-bogát bejárva döntött úgy, veszi a kalapját, s egy másik tanult mesterségében próbál szerencsét, keres nyugalmat. A kályhák gyerekkora óta érdekelték, de az iparűzéshez szükséges papírokat már felnőtt fejjel szerezte be. Mestere az a Balaton-felvidéki Monostori Péter lett, akit egyedi, csodálatos munkái országszerte híressé tettek.

 Jól indult a kétkezi vállalkozás, az újdonsült kályhás az első fűtési alkalmatosságot egy barátja nyaralójában építhette meg, meisseni csempéből. Azt mondja, azóta is csak a megrendelőre figyel, hosszas beszélgetés és alapos tervezés után mindig az igényhez leginkább igazodó cserépkályhát, téglakályhát, kandallót, kemencét vagy éppen tűzhelyet alkotja meg. Kedvencét, a cserépkályhát annak ajánlja, akinek van ideje, kedve gondoskodni a tűzről. A kandalló azoknak való, akik későn hazatérve mihamarabb szeretnének meleget, családias hangulatot varázsolni otthonukba.

Kiss Géza szerint a kályhadivat gyorsan változik, napjainkban az úgynevezett középpárkányos modell a kedvelt, világos, bézs vagy fehér színű csempékkel. Újabban a modern, minimál stílusú otthonokban is feltűnik a kályha, itt a nagy táblás, sima felületű csempék használatára beszéli rá a tulajdonosokat a mester. Azt mondja, ezek is szépek, de amire eddig a legbüszkébb, az a Mayer István kővágóörsi kályhacsempéiből készült darab.

 A párkánnyal, pártasorral épített polgári kályha egy tárnokréti panzió különlegessége. Ma már alig épül új ház kandalló vagy cserépkályha nélkül, s a régi otthonok tulajdonosai közül is egyre többen rakatnak pótlólag pénztárcát kímélő, hagyományos fűtőberendezést. Azt persze nem árt tudni, hogy ezeket időközönként gondozni szétszedni és újrarakni kell, mert a samott szétég, a téglák mállani kezdenek. A megrendelőt és a mestert egy életre összeköti a termék, a jól működő tűzhely.

 Kiss Géza, mint minden vérbeli szakember, vadászik a régen elbontott, fészerben, pincében, padláson felejtett csempékre, amelyekből újra felépíthető, rekonstruálható a múlt egy-egy gyönyörű darabja. Maga a kályharakás az előkészület, a tervezés után egy hét kőkemény, kétkezi munka. A mesterember a művet befejezve mindig engedélyez magának némi pihenőt. Ilyenkor ír. Úgy véli, szerencséje van, mert a harmóniát, az egyensúlyt, a minőséget keresi mind a két énje.

 

Földvári Gabriella